Nov. 28, 2016

Sietünk- de tényleg?

A hétvégét Budapesten töltöttem egy gyermekgyógyász konferencián, ahol a szakmapolitikai kérdések mellett szakmai előadások is megjelentek. 

Az ott hallott egyik idézet egy olyan megállapítás, ami ez élet minden területére igaz, különösen ott, ahol az egészséggel foglalkoznak. Ez a mondat Tari Annamária pszichológustól hangzott el a mindenre kiterjedő online valóság, élet kapcsán (valahogy így):

" hiába online világban élünk, mindenki múlt századi módon van összerakva, kódolva"...

S hogy miért itt osztom meg ezt a gondolatot? 

Az egészséggel, annak megóvásával, a szervezet gyógyításával foglalkozva, szinte naponta szembesülünk a türelmetlenséggel, az örök kérdéssel a hozzátartozó szemében, hogy miért nem gyógyult már meg (a gyerek), miért köhög még mindig, miért folyik az orra még mindig stb...?

Mert mindent gyorsan szeretnénk, nincs időnk magunkkal foglalkozni, nincs időnk arra, hogy a betegünkkel foglalkozzunk, sietni kell vissza a munkahelyre és sorolhatnám. Ami nem feltétlenül elítélendő, hiszen ilyen világot élünk. Értem én, hogyne érteném, hiszen én is ebben a világban élek!

De a természetet nem lehet becsapni! A szervezetünk regenerálódásához, gyógyulásához, az egyensúly újbóli kialakulásához bizony idő kell, bármilyen évet írunk is! Hiszen nem hogy múlt századi módon vagyunk összerakva, kódolva, hanem sok száz, több ezer éves módon.    A lényeg nem változott. S bár sok dologhoz alkalmazkodni tudtunk, nincs az a csodaszer, ami a szervezet gyógyulási idejét lefelezné, negyedelné stb. 

Jó tanácsaink, javaslataink ezért nem változnak jelentősen: pihenni, megfelelően étkezni, elegendő folyadékot magunkhoz venni és békében lenni önmagunkkal! A gyógyulásnak ma is ez a kulcsa! Türelem!