Jan. 28, 2018

A stressz nélkül is lehet élni :)

Van egy állandó kísérőnk a mindennapokban, egy olyan folyamatosan jelen lévő hatás, amit a ma embere csak nehezen vagy alig tud kiküszöbölni. Mert, mondhatnánk: ilyen az Élet!

Szaladunk, rohanunk, elvárásaink vannak és mi is elvárásoknak felelünk meg folyamatosan. "Haladni kell"- de hova is? Rengeteg tudományos cikk szól a bennünket ért stressztényezőkről, hogy mennyire károsak a szervezetünkre- különösen hosszú távon.

Ha a biokémiai és élettani hátterét is megnézzük, a külső-és belső- folyamatos stresszhatások kimerítik a szervezet kortizol (mint stresszhormon) termelését, ám mivel folyamatosan szükség van rá, így máshonnan alakítja át a szervezetünk- ez pedig a progeszteron, többek között. Így a rendelkezésre álló progeszteront a nőkben kortizollá alakítva az ösztrogénszintünk relatíve megnő, ami a hormonális egyensúly felborulásához jelentősen hozzájárul. Így egyfajta ösztrogéndominancia alakul ki- ám ennek nem csak ez az oka manapság, sajnos. Ha az egyensúly felborul - borít mindent. A hormonrendszerünk szinte minden tagja érintetté válik emiatt és az egész szervezet működése megváltozik. A részleteket később még kifejtem, most azonban azzal kell foglalkoznunk, hogy hogyan kezelhetjük a napi szinten bennünket ért stresszorokat, hogyan éljük túl a mindennapokat?

A Stresszkezelés manapság elterjedt és divatos tevékenység és néha misztikumot is vonnak köré, pedig néhány apró, a józan észt nem nélkülöző "gyakorlat", átgondolt tevékenység segítségével már komoly eredményt is érhetünk el. Természetesen mindez egy segítővel könnyebben és gyorsabban megy, egy kívülálló mintegy "hátrébb lépve a páciens problémáitól" gördülékenyebben rávezet a megoldásra. Kész receptet senki sem tud adni, sem a pszichológus, sem a természetgyógyász, de mivel az ember egészét (testi, lelki és szellemi síkon)próbáljuk megérteni, a megoldáshoz vezető utat is sugallni tudjuk.

ÉNIDŐ: van időnk egyáltalán magunkra? Ez egy nagyon jó kérdés mindig, amikor ilyen problémával kezdek el dolgozni természetgyógyászként. Hiszen mindenre kell időt szakítanunk, csak a legfontosabbra, magunkra nem marad túl sok. Amikor erre rádöbbentem a hozzám fordulót, az valóban nagy felfedezés a számára. Ebből aztán házi feladat lesz: minden nap 30 perc Énidő, amikor magával foglalkozik, vagy olyat tesz, ami jó a számára, vagy csak olvas valamit, zenét hallgat stb. A hangsúly a rendszerességen van- kell a napi szintű magunkkal foglalkozás az egyensúlyhoz, nem lehet minden(ki) más fontosabb!

Ami a legmegdöbbentőbb, hogy ezzel a problémával már a kamaszok is küzdenek, nem ritka a 15-17 évesek között a frusztrált, az elvárásoknak megfelelni akaró serdülő, sőt van olyan is, akinél már komoly betegségi tünetet okoz a stressz! És még előttük az egész Élet! Most kell megtanulniuk, hogyan is éljenek ezekkel együtt, ill. hogyan kezeljék a külső hatásokat.Sajnos az oly sok felesleges dolog helyett ilyet nem tanítanak az iskolákban!

Ebben pedig nekünk kell segítenünk, hiszen ezért vagyunk! (folyt.köv.)